A legenda Kaldiról szól, egy ifjú pásztorról az antik Arábiában, aki gyakran vitte kecskéit a közeli hegyi legelőre, egy kolostor szomszédságába. 
Kecskéi, mikor lelegelték egy különleges, ismeretlen bokor piros bogyóit, a pásztorfiú legnagyobb ámulatára nyugtalanná váltak. Mivel azt gondolta, hogy mindez az ördög műve, Kaldi összeszedte a titokzatos bokor gyümölcseit, és elvitte azokat a kolostorba megmutatni az aggastyán apátnak, Yahiának.

A szerzetesek, megegyezve abban, hogy valóban minden bizonnyal az ördög művéről van szó, azonnal elégették a megrontó hatású hegyi cserje leveleit és bogyóit. De a bogyók olyan isteni aromát árasztottak magukból égés közben, hogy a szerzetesek kíváncsiságukban összegyűjtötték az elégett bogyókból megmaradt port, s főzetet készítettek belőle. A főzetből egy nagyon sötét színű, illatos, sűrű italt nyertek. Egyre növekvő kíváncsisággal nagyokat kortyolgattak belőle.

Legnagyobb meglepetésükre úgy felélénkültek, hogy az esti rituális imádkozások során mindig is érzett szokásos fáradtságuk és álmosságuk hirtelen elillant. Hamar rájöttek, hogy ezekkel a bogyókkal, megpörkölve őket, el lehet űzni az álmosságot. Így kezdtél el használni őket gondolkodásuk serkentésére, illetve az éjféli imádkozások megkönnyítésére: így lett ebből a "pokoli sötét" italból az Ég ajándéka. 
Azóta a kávé nem csupán egy egyedüli és utánozhatatlan ital, hanem egy igazi rítus. Mindennapjaink ellenállhatatlan illata, egy finom korty, amely regenerál minket, dédelget és kényeztet.